Fogj kézbe egy pipához való bambusz darabot, és valami olyat tartasz a kezedben, amit a mester talán saját maga gyűjtött, szerzett be az ebayen, vagy több tucatnyi közül válogatta ki a sajátságos íve, színe vagy a csomók elhelyezkedése szempontjából. Ez a fajta odafigyelés, és az anyag iránti tisztelet az, ami meghatározóvá teszi a bambusz helyét a modern pipagyártásban.
Az előző bejegyzésünkben ( az első részben) megismertük a bambusz történelmét, és hogy miként került a pipagyártás világába. A második részben átfordulunk ennek a történetnek a modernkori oldalára: hogyan fejlődött az esztétikum, hogyan dolgoznak ma a mesterek az anyaggal, és mit árulnak el a legkifinomultabb bambusz darabok magáról a pipakészítésről.
A három részes, A bambusz a pipagyártásban c. sorozatunk 2. részét olvashatjátok.
Hatalmas köszönet Shane Irelandnek és Adam Davidsonnak, szakértelmükért és megszállottságukért, ahogyan segítettek a kutatásban.
A bambusz esztétikájának fejlődése
A bambusz funkcionális használatáról designelemre való áttérés szemléletváltás volt: a mesterek a pipákat kezdték a bambuszhoz készíteni ahelyett, hogy a bambuszt illesztették volna egy létező formához. Ahogy a 2015-ös, „A bambusz művészete az amerikai pipakészítésben” címet viselő Smokingpipes cikk is említi, ez a fejlődés Sixten Ivarssonig vezethető vissza. A bambuszt kezdetben azért kezdték használni, hogy spóroljanak a briarral. De a dolgok változnak: Legalábbis a bambusz helye a pipák világában biztosan. Ez a változás Sixtennel indult, azóta is tart és egyre kifinomultabb. Manapság egyre inkább a highend kategóriás művészi pipákban találjuk őket leginkább a bambuszt, nem egyszerűen beleillesztve a designba, vagy a formához illesztve, hanem leginkább a fő alkotóelemként. Másképp fogalmazva a bambusz lett az, ami köré a pipakészítő mesterek a pipát alkotják. Ugyanúgy, ahogy kézbevesznek egy darab különleges plateau briart és elképzelik a formát, amit ki tudnak alakítani belőle, felemelnek egy nagy gonddal kiválasztott bambusz darabot, és elképzelik a formát, amit párosítani tudnak mellé.
Shane így fogalmaz: " A filozófia, miszerint a szár az egésznek a része, nem pedig egy utómunka a készítés folyamán, szintén Sixten nevéhez fűződik. Ezen filozófiát egy olyan anyagra kivetítve, mint a bambusz, bizonyosak lehetünk, hogy neki köszönhetjük, és számos mester viszi tovább napjainkban is." Adam rámutat a lényegre: "Fogni egy nagyon szép darab bambuszt, és aköré alkotni egy pipát, relatíve modern gyakorlat."
A bambusz, mint természetes és organikus anyag vonzereje a pipagyártásban már hosszú évek óta jelen van, de az esztétikumbeli prioritás csak az elmúlt pár évtizedben nőtt meg jelentősebben. Ahogy Adam Davidson írta egy 2012-es, fekete bambuszról szóló cikkében, a pipák csak a 20. század elején kezdtek bambuszt hangsúlyos kiegészítő anyagként használni – és még akkor is viszonylag szerény maradt a szerepe az elkövetkező évtizedekben.
Fekete bambusz Adam Davidson gyűjteményéből
"Hosszú ideig," mondja Shane Ireland, " csak bizonyos színben, és egyenlő távolságra lévő csomókkal vagy rizómákkal rendelkező bambuszokat használták szívesen a pipákban. A ’80-as, '90-es évek környékén és a 2000-es évek elején kezdtek el a mesterek egyedi, akár egészen extrém formájú darabok után nézelődni, és hogy miként tudják azokat megmunkálni." Ezek a darabok lehetnek enyhén hajlítottak, szorosan tömör csomókkal rendelkezhetnek, vagy keresztmetszetükben hullámosak, csavartak, szabálytalanok vagy oválisak is. A 2000-es évek környékén váltak kedveltté az olyan típusok, mint például a Buddha belly. „Ezek olyan darabok, amelyek a talajjal egy síkban, vagy épphogy felette nőnek” – mondta Shane. „Nem teljes szárak, hanem vastagabb darabok, gyűrűkkel és bütykökkel, amelyeken nincsenek ezek a kiemelkedő dudorok, mivel a rizómák a talajban lévő valódi gyökerekből sarjadtak ki. A talaj felett nincs szükség gyökerekre. Tehát alapvetően növekedési gyűrűkről van szó.”
A Buddha bellyt és egyéb szokatlan darabokat nemigen kedvelték és használták 20 évvel ezelőttig az olyan mesterek, mint Cornelius Manz, Roman Kovalev, Jeff Gracik, Alex Florov, Todd Johnson, Tom Eltang, vagy éppen Adam Davidson. Ezek a mesterek kezdték el feszegetni a formatervezés határait, és ennek köszönhetően teljesen új szemléletet vezettek be a pipakészítésben.
Buddha Belly bambusz Adam Davidson gyűjteményéből
"Teljesen új technikákat kellett kitalálniuk, mert egy extrább darabba nem tudsz csak úgy lyukat fúrni." mondja Shane. "Elkezdtek különböző kiegészítő anyagokat kombinálni a bambusszal. Florov és Kovalev kis puszpáng darabokat, nemesfémeket vagy ásványokat vágott, és ezeket rögzítette a bambuszhoz, hogy kiemelje a rizómákat és a csomókat." Az újfajta szemléletükben a mesterek aprólékosan kidolgozott felületkezeléseket alkalmaztak, ahogy azt a briarral is tették, ami viszonylag új koncepció volt.
A korszakot formáló mesterek közül Tom Eltang emelkedik ki jellegzetes pókerével — funkcionális formavilág, rusztikolva és ikonikussá vált módon kombinálva a bambusszal. A japán alkotók, mint Smio Satou vagy Hiroyuki Tokutomi szintén jelentős hozzájárulók voltak. "Mindketten japánok, ahol a bambusz elterjedt, és széles körben közkedvelt," mondja Shane. "A Wabi-sabi filozófiának nagy befolyása volt arra, amit a mesterek az „őrült” bambusszal tenni tudtak." A wabi-sabi az a japán filozófia, amely a szépséget a tökéletlenségben és az állandótlanságban keresi, természetesen rezonál a bambusz szabálytalan, megismételhetetlen formáival – nincs két egyforma darab, és pontosan ez a lényeg.
"Őrült" bambuszok Adam Davidson gyűjteményéből
Ha a gyártókat nézzük, néhány teljesen mellőzi az anyagot. "A Stanwell már nem gyárt bambusz pipákat, és a Dunhillok is ritkák," mondja Shane. "A Tsuge az egyik azon kevés gyártó közül, akik használnak bambuszt a sorozatgyártott pipáikban. A bambusz szinte kizárólag a pipakészítő mesterek anyaga."
Shane bambusz iránti elhivatottsága egyedülálló. "Az egyik kedvenc dolgom. Igazából imádom a bambuszt. Általában sokkal jobban vonz, mint a nemesfémek, mert karakteres. Nincs például két egyforma szaru, és ugyanez igaz a bambuszra is."
Leginkább az a vonzó benne, hogy ezzel az anyaggal dolgozva valamit inkább megőrzünk, nem pedig átalakítunk. "A bambusz igazából a természet megőrzése, nem pedig kiegészítése vagy helyettesítése. A briar esetében olyan formára faragjuk, amelynek kellemes erezete van, így eltávolítjuk belőle karakterének és anyagának egy részét. A bambusszal úgy próbálsz létrehozni valamit, hogy a lehető legtöbbet megőrizve belőle teedd egy pipa részévé." Adam egyszerűen fogalmaz: "Az a cél a bambusszal, hogy amennyire a lehetőségek engedik, hagyd érintetlenül."
Ha a saját gyűjteményt nézzük, Shane különösen kedveli J. Alan munkáit. "Ezeket találom a legérdekesebbnek." A J. Alan gyűjteményen kívül még egy érdekes dolgot említett. Az első pipa amit Shane megvásárolt Adamtól, egy homokfúvott Apple volt, aszimmetrikus bambusz szárral.
Ha Shane nem egy klaszikus Billiard vagy Apple pipát szív, akkor valami vad bambuszt akar. "A kedvenc pipáim azok közül, amiket az elmúlt több, mint 20 évben láttam, sok olyan, ami bambusszal van. Szerintem úgy a jók, ahogy vannak."
Beszerzési módszerek
Manapság a bambusz elérhetősége olyan, amit a korábbi generációk elképzelni sem tudtak. "Nagyon nehéz volt bambuszt beszerezni régebben, ahogyan bármilyen pipa alapanyagot is, 20 évvel ezelőtt.” - mondja Adam. "Mindenkinek Németországból kellett nagy tételben vásárolnia." Ezen felül a gyárak is magukra voltak hagyatva, hogy beszerezzék a saját alapanyagukat. Adam az elején maga gyűjtötte a készleteit a természetben, vagy az ebayen keresgélt, vadászni kellett az anyagot, ami egyszerűen nem volt úgy elérhető, ahogyan gondolnánk.
"Kaliforniai emberek kezdtek el keresgélni, mert ez a cucc egyszerűen nem létezett," mondja. "amíg nem láttál meg egy pipa shown valakit, akinek valami igazán vad darab bambusza volt, addig a legtöbb bambusz amit tudtál szerezni, egyenes volt. Addig nem lehetett hajlított darabokat szerezni."
Egyes készítők ma is így szerzik be a őket. "Ha bárhol meglátják a természetben," mondja Shane, "megállnak az út mellett, és kiásnak pár darabot. A saját gyűjtés és szárítás gyakori azok között, akik szeretik a kevésbé szabályos példányokat." Shane azt is elmesélte, hogy Jess Chonowitsch ismert egy embert, aki egy bambusz füllel készülő női táskákat gyártó üzemben dolgozott. "Egyszer meg akartak szabadulni a használhatatlan daraboktól. Fogta, és élve az adott lehetőséggel, fel is töltötte a készleteit."
Az alapanyag elérhetősége jelentősen javult, amikor a 2000-es évek elején Steve Norse, a Vermont Freehand tulajdonosa gondosan válogatott bambuszt, és egyéb alapanyagokat kezdett el forgalmazni a pipakészítőknek. "20 évvel ezelőtt még nem létezett, a Vermont Freehand, mint webshop, ahol az emberek rudakat, tömböket, vagy bambuszt be tudnak szerezni" - mondja Adam. "Egészen addig nem létezett. Addig kénytelen voltál pipa kiállításokon beszerezni, de nem túl sok volt, és nagyon drágán. Bambuszt manapság sokkal könnyebb szerezni." Az internet adta lehetőségek, mint az ebay, vagy a beszállítók, mint Norse, a kísérletezés teljes szabadságát nyitották meg.
De az elérhetőséggel váratlan következmények is jártak. Ezt az időszakot megelőzően, a sűrű bütykök nagyon ritkán fordultak elő. "Emlékszem, még 2004-ben vagy 2005-ben," – mondja Adam, "a Chicago Pipe Show-n, ami hatalmas volt, az egyik gyűjtőnek volt egy Tom Eltang-ja aminek 4 vagy 5 különálló bütykös szára volt. Nem volt éppen szokványos. Szokatlan volt a négy bütykös darab, mert akik a bambuszt szállították vagy a pipát készítették, hajlamosabbak voltak két vagy három bütyökre vágni." Ahogy ezek a darabok széles körben elérhetőek lettek, a minőség csökkent a piac szélesedésével. "Sok készítő tartott szünetet, mert a piac kevésbé izgalmas darabokkal volt telítve." Azok a mesterek, akik kitartottak, és továbbhaladtak, határozták meg, hogy a bambusz pipák mivé is válhatnak.
A bambusszal való munka eszközei
Az alapanyagokhoz való könnyebb hozzáférés okán a mesterek magasabbra tették az elvárásokat magukkal, és a munkájukkal szemben is. A bambusszal való munka összetett folyamat, és a tapasztaltabbak már az elejétől kezdve válogatnak. Adam a vékonyabb, sűrűbben csomós darabokat kedveli, amik inkább csokibarnák, vagy tarkák, ahogyan azt a Fekete Bambusz c. írásában kifejti.
A pipakészítésben használatos bambuszok szinte mindegyike a gyökér közeléből, nem pedig a szárból származik. Miután levágták, és alaposan kiszárították, hosszú előkészítés következik. Ahogy Adamtól megtudhatjuk: "Vágják, felfúrják mindkét oldalon 3/16" -os fúróval a csapolásnak, aztán középen átfúrják 5/32"-es fúróval. Ezután felületkezelés, lezárás, a 3/16" rozsdamentes cső beillesztése — ahogy maga a pipa test is — igen hosszadalmas feladat."
A bambuszdarabok percei mentén található apró dudorokat, a vizet felszívó gyökérhajtásokat a különböző kézművesek különböző módokon kezelik. Egyes készítők simára csiszolják, mások kifúrják és epoxigyantával töltik fel. Történelmileg mindkét választási lehetőséget részben a kínai bambusz exportjára vonatkozó szabályozások határozták meg: a csiszolás és lezárás gyakran az egyetlen elérhető lehetőség volt. „Az epoxi pöttyök gyönyörű, csillogó ékszereknek tűnhetnek,” – mondta Adam – „de ezenkívül a bambusz lezárására is szolgálnak, hogy a nedvesség ne szivárogjon ki. Én mindkét módon csinálom, a darabtól vagy a megrendelő kívánságaitól függően.” Megjegyezte, hogy valóban nehéz olyan tiszta bambuszdarabot találni, amelynek percei között egyáltalán nincsenek gyökérhajtások. A manapság elérhető különböző változatok — sima, fekete, Buddha belly, és a mesterek által nagyra értékelt, teljesen irreguláris "crazy" darabok mindegyikének meg van a maga karaktere. "A tarka darabok különösen szépek szerintem” -mondja Adam. A tarka darabok különös mintájukat a magától a Földtől kapják. A levelekből tanninsav szivárog a bambuszba, az ásványi anyagok pedig felszívódnak a talajból. Adam dolgozott már felgőzölt, és meghajlított darabokkal is, egészen rendkívüli formákat létrehozva. Tudomása szerint szintén ő volt az első mester, aki 2008-ban homokfútta a bambuszt, ezzel tovább bővítve az anyagban rejlő lehetőségeket. "A kedvenc bambusz darabjaim némelyike nem vastagabb, mint egy ceruza," – mondja, "de ezek nem túl praktikusak néhány olyan pipától eltekintve, mint a Cuttys vagy egyéb kis fejjel, vékony nyakkal rendelkező pipák." Minden elérhető variációnál a visszafogottságot és precízséget részesíti előnyben.
Hajlított bambuszok Adam Davidson kollekciójából
Nagyon fontos aspektus a bambusszal kapcsolatban, amit Shane és Adam is kiemel, hogy a bambuszt nem szabad túlgondolni. "Az igényesen kidolgozott bambusz pipák finoman megmunkáltak és kompromisszum mentesek," mondja Adam. Az anyagot a lehető legjobban meg kell őrizni természetes mivoltában, tisztítva és polírozva, de azon kívül maradjon, ahogy volt. A pácolás sem hatol úgy be a bambuszba, ahogy a briarba.
Ami különösön bonyolulttá teszi, de végső soron kifizetődő, az a megfelelő méret kiválasztása. "Elég nagy kihívást jelentő feladat a bambusz csomóinak a pipa többi részével való párosítása," mondja Adam. "Kell bizonyos szakmai tapasztalat, hogy mindent összepárosítsunk, és utána elég ügyesnek kell lennünk ahhoz, hogy a nyakat és a szárat úgy alakítsuk ki, hogy illeszkedjenek a bambuszhoz.„ Nem lehet túl hosszú vagy túl rövid. Összhangban kell lennie a bambusz ritmusával, miközben soha nem szabad csiszolni.
”Az esztétikum mellett a bambusznak funkcionális előnyei is vannak. "Erős, de könnyű anyag" jegyzi meg Shane. "Egy bambusz nyakkal ellátott pipa sokkal könnyebb, mint aminek nem bambusz nyaka van, ennek is köszönheti növekvő népszerűségét." Porózussága miatt bizonyos fokú nedvességet is elnyel, így hűvösebb, szárazabb füstöt eredményez. (bár ez ha egy fém csövet vezetnek keresztül rajta, akkor nemigen játszik szerepet – a fordító)
Adam régebben sok bambusz pipát készített, bár alkalmanként még mindig használja az anyagot különleges darabokhoz. "A pipakészítésben kihívást jelenthet egy szép arányú és ívű billiard vagy fishtail pipa elkészítése," mondja . "De egy szép bambuszos billiard talán a pipakészítés csúcsa, mert ahhoz hogy elkészíts egyet, a tervezés során teljesen tisztában kell lenned az arányokkal, és kellő szakmai tapasztalatra is szükséged van az elkészítéshez."
Tajték & bambusz
Manduela csutka bambusszal és tajtékkal
Bambusz nem kizárólag briar pipákhoz használható. A tajtékpipa készítése során is új életet lelt, két csodás természetes anyagot ötvözve — a tajték fehér puhaságát és a bambusz arany csomóit – egy kompozícióba, így egyszerre bemutatni a szépség és funkcionalitás kettősét.
A bambuszos tajtékpipák könnyűek, így sokkal kényelmesebbé teszik a hosszú pipázásokat mindkét kéznek, és az állkapocsnak. Emellett hűvösebben is füstölnek, mint más példányok: a bambusz fokozza a hűvösséget minimális hővezetésének köszönhetően. Emellett kellően rugalmas is, amit a rostos szerkezetének köszönhet.
Közös még a bambuszban és a tajtékban, hogy el tudnak színeződni/patinásodni a sok évnyi használat során. A normál, vagy fehér bambusz, a pipa készítésben leginkább használatos fajta, elnyeli a kondenzátumot, és idővel elszíneződik, és nagyon kellemes meleg narancs árnyalatot kap, esetenként sötétebb foltokkal a csomók környékén. Ezzel ellentétben a fekete bambusz nem színeződik el különösebben, de ennek ellenére a nedvességet elszívja belül, de a barna külseje elég vékony ahhoz, hogy egy finom csiszolópapírral előhozzuk a krémszinű anyagát, így nagyon körültekintően kell vele bánni.
Példák a bambusz használatára
Láttuk honnan származik, hogyan dolgozzák fel, milyen fontosak az arányok, az alább bemutatott pipák bemutatják az anyag használata mögött rejlő művészetet. Mindegyik tökéletesen tükrözi a tudatos választás lehetőségét, a megfelelő darab bambusz kiválasztásától odáig, hogy mennyire legyen a design része, vagy mennyire hagyjuk meg természetes valójában.
Bambusz Calabash (Signature), Scott Kleintől
Scott Klein olyan inspiráló formaterveket alkot, amelyek rendkívül organikus esztétikát ötvöznek. Ez a pipa teljes egészében bambuszból készült, kivéve a kazánt és a légcsatornát. Egy szarv szerű lopótök alakú pipa, amelynek minden egyes perce vizuális fókuszpontként szolgál a szem számára. Merész szárral készült, amelynek a válla mintha egy hiányzó bambuszcsomót imitálna.
Smooth Billiard bambusszal, Jess Chonowitsch-tól
Ez a kiegyensúlyozott, Jess Chonowitsch által készített billiard a bambusz nyakával, organikus megjelenést kölcsönöz, amit a két perc végén lévő csomók texturája csak még jobban fokoz. Az egész darab feszegeti a határokat az ember által alkotott és a természetesen szép között. Kiváló példa a minden dán stílusú pipa és bambusz iránt rajongó számára.
Smooth Calabash bambusszal, puszpánggal és Deng Feng kerámiával puszpáng kazánnal, Todd Johnsontól
Ennek az impresszív Todd Johnson pipának az íves szára tökéletesen illeszkedik a bambuszhoz, ami szinte úgy kapcsolódik a briarhoz, mintha abból nőtt volna ki. A bambusz különlegesebbé és még esztétikusabbá teszi. Ennek a darabnak ráadásul 2 kupakja is van. Egy briar és egy porcelán, amit a kiváló keramikus, Qiu Deng Feng készített. Ez a különleges pipa a Johnson's legmagasabb értékelését kapta meg: Phalanx Q.
Bent Apple bambusszal (1956) (2022), J. Alantől
Jeff Gracik ezzel a hajlított Apple-lel megmutatta, hogy milyen tehetsége van az organikus elemek megjelenítésében. Ez a hat csomós hosszabbítás a összeköti a természetest az mesterségessel.
Briar bambusszal (DR***) (2022), a Dunhil-től
A Dunhill Whangee pipák bambuszból készülnek, mint például ezen a darabon a "DR" jelöléssel, ami a Root Briar pipák egy különleges osztályát jelöli: a Dead Root-ot, amely hibátlan bruyert tartalmaz gondosan válogatott erezettel. Ez a példány három csillagot kapott, és meglehetősen ritka az angol márka portfóliójában.
Bent Dublin bambusszal Smio Satoutól
Ez a Smio Satou által tervezett, szögletes, hajlított Dublin bambuszból készült, három perccel, amelyek meghosszabbítják a szár hosszát.
Dublin bambusszal (Kikuchi) (J) (087) (2025) a Tsuge Ikebanatól
Organikus elemekkel és időtlen formavilágával ez a Kikuchi smooth Dublin a japán dizájn gyönyörű megjelenítése. Karcsú szárát három egyenletesen elhelyezett bambuszbütyök egészíti ki, vizuális ritmust kölcsönözve a hátsó résznek.
Tomato bambusszal és puszpánggal (1417) (Extra Grand Flash) a Doctor's-tól
Roman Kovalevnek különösen jó szeme van a bambusz szépségéhez. Az általa készített darabokban kedveli a rögös, szabálytalan darabokat, ahogy ennél a pipánál is látjuk az aszimetrikus, csomós bambuszt. "Extra Grand Flash,"-nek értékelve ez a tomato formájú pipa Kovalev magasra értékelt munkáinak legfelsőbb lépcsőfokain foglal helyet. A hozzá tartozó tömködő is ilyen csomós bambuszból készült.
Hogy még szélesebb képet kapjunk arról, hogy mit lehet a bambusszal művelni, itt van még néhány korábbi ipa, amik mindenképp említésre méltóak:
Tripla bambusz mandula Adam Davidsontól
Részben homokfútt Dublin fekete bambusszal és mamut csonttal, Chris Asterioutól
Bent Dublin Buddha Belly bambusszal (AA) Cornelius Manz-tól
Origami bambusszal (Phalanx) (Q) Todd Johnsontól
Homokfútt Churchwarden Billiard bambusszal (FC16) Jody Davistől
Homokfútt Calabash bambusszal polimerizált tölggyel a Doctors-tól
Whangee (W.60) (4) (T) (1962) Dunhill
Homokfútt Potato Sack bambusszal (18) (1964), Sixten Ivarssontól
A bambusz a modern pipakészítésben
A bambusz egy lenyűgöző anyag, amely minden szinten megéri a figyelmet, a pipatervezésben való felhasználásához szükséges szakértelemtől kezdve egészen addig a filozófiáig, hogy valamit pontosan úgy hagyjunk meg, ahogyan találtuk. Külön köszönet még egyszer Shane Irelandnek és Adam Davidsonnak a mindig nagyra értékelt szakértelmükért. De a történet itt nem ér véget – Maradjatok velünk a bambuszról szóló 3 részes sorozat 3. részében, ahol a bambusz esztétikáját és azt vizsgáljuk, hogy a mai kézművesek hogyan mutatják be a vizuális nyelvet alternatív anyagok felhasználásával.